Vége

Eljött az a nap amire a kölkök annyira, a szülők talán annál kevésbé vártak. Az eddig szokásos hogy tanul a gyerek című aggódást felváltja, a már mindegy érzése, és a mit csinálunk vele egész nyáron? örök kérdése. Egész nap egyedül nem lehet otthon - ez a legjámborabb utódból is pusztító dolgokat vált ki, vagy állandó gép előtt ülést jelent egy lesötétített szobában - így a kölök a nyár végére biztosan meg fog penészedni - ezt egy szülő sem akarhatja, így mint időeltöltési lehetőség eleve megbukott. A nagyszülők elvesztették a klasszikus státuszukat, vagy az életbenmaradásukért harcolnak azzal, hogy ugyanúgy dolgoznak valamit mint mi, vagy ők is papás-mamást játszanak nem megbékélve a helyzettel, hogy inkább a teraszon kellene kötögetniük, vagy tepsi süteményeket kellene sütniük a játéktól kiéhezett lurkók számára. Egyedüli alternatíva a gombamódra elszaporodó nyári táborok sokasága, amik megfelelő programokat kínálnak a kézműveskedéstől az angol nyelvig azzal az apró mellékhatással, hogy pénzbe kerülnek. Méghozzá nem is kevésbe. De azt már a történelmi tapasztalatokból tudhatjuk, hogy Krisztus urunk koporsóját sem őrizték ingyen, miért várnánk akkor ezt a szemünk fényének a deponálásáért? Míg jövőnk záloga valami táborban múlatja a nyarat, ránk a költségek előteremtése újabb terhet ró. Lassan egész évben erre spórolhatunk, de ez a szülői sors..