Párbeszédek gyakran előkerülő eleme az alábbi felszólítás. Saját tapasztalatból tudom, hogy szinte semmit nem jelent, nincs mögötte tartalom, nincs érdeklődés, rendszerint időhúzásra használják, pusztán csak azért, hogy az érdeklődés látszatát fenntartsák. Ezt onnan tudom, hogy én képtelen vagyok magamról beszélni. Ha ilyen felszólítást kapok rendszerint csak az jut az eszembe, hogy ember vagyok a föld nevű bolygóról és átlagos, szürke, kispolgári életet élek. Ez rendszerint kevésnek tűnik, és ha elmondom a magyarázatom és kérem a partnerem, hogy ő kérdezzen azt, ami érdekli rólam, rövid úton ki is derül, hogy tulajdonképpen nincs is ilyen dolog. Az emberek többségét csak egyetlen ember érdekli - saját maguk. Ha kérdeznek akkor is csak azért, mert ők akarnak elmondani valamit magukról, a többi csak körítés, előjáték vagy bevezetés, kinek igénye szerint. Épp tegnap esett meg velem egy hasonló eset, mikor egy rég nem látott ismerőst köszönthettem. Hamarosan előkerült a részéről a kérés, és szinte azonnal ki is derült számomra, hogy bár én sok mindent tudok róla és érdekel mindaz ami vele történik, kölcsönösséget itt sem remélhetek. Fájó dolog az amikor az ember azzal szembesül, hogy tulajdonképp lényegtelen a másik szemében, de ezt a békát addig kell nyelnem, míg végre olyasvalakivel találkozhatom, aki ténylegesen rám lesz kíváncsi és nem hagyja annyiban..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése