Csak felületesen érintkeztem a blogtérrel, így késve értesültem magáról a sztrájkról és a kedvező végkifejletről. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat és ahogy nézem, talán nem is vagyok egyedül ezzel. A helyzet az volt, hogy egy kétségkívül beteg ember kiélte a közlési vágyát és a bejelentett sztrájk, nem hogy megakadályozta volna őt valamiben, hanem kiemelte a szürkeségből. A londoni Hyde park esete jutott az eszembe erről, ahol mindenki, ha szerez magának egy hordót, bármit mondhat. De igazán valakit a közönség emel ki, vagy süllyeszt el, így ebben az esetben is az lett volna a legjobb megoldás, ha tudomást sem veszünk róla. Ha valaki reagál, tiltakozik, a troll erőre kap. Az élteti, ha foglalkoznak vele, ha etetik. A népszerűség táplálja, és valljuk be, abból kapott éppen eleget. Talán a régi beidegződés mondatta sokakkal, vagy a megszokott paternalista felfogás, hogy valakinek el kell járnia helyettünk és meg kell ezt a fertőt szüntetni - de az igazság az, hogy csak mi tehetünk ellene. A mi figyelmünkből táplálkozik, tehát ha nem kap, éhenhal, elmegy - mindegy, a végeredmény ugyanaz. Bár - itt Nietzsche egyik gondolata jutott eszembe - amíg lószar van, veréb is akad - ez nem is olyan biztos. (Most, hogy erőszakkal lett eltávolítva, bármikor visszajöhet, és talán vissza is fog, nem akadályozza meg semmi ebben. így magának a sztrájknak célja ugyan volt, de sok értelme nem.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése