Tegnap ismét elment valaki. Persze, szerencsére nem az élők sorából, csak az ismerőseim, barátaim közül került ki az illető, és csakis önszántából. 'Zseniális' beleérző képességem révén érzékeltem, hogy nincsen rendben valami, de az elmúlt nap során vált ez bizonyossá. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik úgy tudták váltogatni az ismerőseiket, barátaikat ahogy más a kabátját. Ma nem megy hozzám a Béla, ma a Janival barátkozom. Na ez nekem nem megy. Az élet folyamatos tanulásból áll, úgy látszik ezt is meg kell tanulni, hisz a modern ember sajátosságai közé tartozhat a tökéletes érzelemmentesség és érdekből alkalmazkodás képessége is. Ebből a szempontból is réginek számítok ezek szerint, de azt már tudom, hogy vannak olyan csaták, ahol nem csak győzni nem lehet, de harcolni sem érdemes..
2009. január 13., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése