Megvolt a központi felvételi, így egy nagy kő esett le a szívünkről. Némi üröm az örömben az, hogy ez a szikla egyenesen a nagylábujjunk körmére esett, ráadásul jó magasról is, így nem annyira felhőtlen a boldogság. Persze elkeseredni kár, hisz még történhetnek csodák, mint ahogy matematikai esély van arra is, hogy lottó ötösöm lesz a közeljövőben, igaz erre sem fogadnék nagy téttel. A jelenlegi helyzet egy jó magyar felvételiből, és egy tökéletesen selejt matekfeladatból áll. Hiába no, a gyermek nem egy matektehetség, ez már látszik. Csak azt nem értem, hogy miért szükségszerű az, hogy utódaink a hibáinkból és nem az erényeinkből gyúródjanak össze?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése