Mióta házasságban élek a kassza közös volt. Valahogy fel sem merült bennem az, hogy külön pénzem legyen, ez így jóval egyszerűbbnek tűnt. Elképedve látom, hogy nem mindenki tartja ezt a vonalat üdvözítőnek, kollégáim egy része külön kasszán van, bár a közös költségeket továbbra is közösen fizetik, de amúgy mindenki a saját fizetéséből gazdálkodik. Mi azonban spórolunk. Így előáll az a helyzet, hogy magam kényelmére szánt dolgokért könyörögnöm kell, és falakba, merev elutasításokba ütközöm. A hétvégi leltár benn töltött 22 óráját szerencsére ki is fizették már. Az így szerzett mellékes egy részét szerettem volna egy műszerbe fektetni, de ez az elképzelésem a spórolás jegyében meg lett fúrva. Állítólag nem időszerű, és a mellékes is jól jön a közös kasszában. Majd egyszer erre is kerül tőke - talán. Addig marad a takarékoskodás.
2009. január 29., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése