2009. január 20., kedd

Egy fa emlékére

Élete apró magként kezdődött. Valami megmozdult a hideg földben, kicsírázott és szárba szökkent. Gondos kezek válogatták, kötözték, ápolták, védték és kiültették. Éveken keresztül szívta magába a napfényt és az éltető nedvességet, míg szép kis fácskává serdült. Egy hideg télen álmában érte a vég. A kéz, amelynek az életét köszönhette, fűrésszel érkezett és vége is lett a fiatalságának, az álmainak. Teste a piacra került, ahol megláttuk és megvettük, hogy dísze legyen szobánknak egy áldott ünnepen. Az ünnepnek vége, a fa elszáradt és az enyészeté lett, de valahol, a zsíros, nedves földben egy újabb kis mag mocorog..

Nincsenek megjegyzések: