A mai napom az utódnak köszönhetően jelentősen és nem az elképzelésemnek megfelelően alakult át. Egész más elképzelésem volt a reggelt illetően, mígnem egy riadt telefoncsörgés borzolta fel a hétfő reggelem állóvizét. Kiderült, hogy az észlény gyermekem elment iskolába a teljes felszerelése nélkül. Ez nem lenne addig igazán nagy tragédia, amíg a szomszéd utcába járna, de történelmi okok miatt a szerencsétlen még Pestre jár, és onnan nehéz a táskájáért hazaballagni, így nekem kellett a felmentő sereg szerepét játszanom, és elvinnem neki a hiányzó felszerelését. Álltam a dugóban, és ez a kiruccanás legalább két órámba került. Először szilánkosra tudtam volna pofozni, de jót tett a várakozás, és a tétlenség, mert ahogy közeledtem úgy párolgott el a mérgem, mire a sulihoz értem már egész derűs voltam az induláshoz képest. Az én kelekótya kölköm..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése