Egy ismert művész mondta: a szobor benne van a kőben, csak a felesleget kell lefaragni róla. Mi is kőből vagyunk, és bennünk is ott az a bizonyos szobor. Kezdetben szüleink kezében van a véső és a kalapács, az ő elképzelésük szerint vésnek és alakítanak, de idővel átvesszük a kezdeményezést, és magunk faragjuk magunkat. Ha jó a csapat és életképes az elképzelés, a végén tényleg egy szép alkotás lesz a közös munkából, ha nem, akkor csak egy halom törmelék. Remélem, jól szobrászkodom, de félek tőle, bárhogy is csinálom, csak akkor derülhet ki az eredmény, amikor már nem tudok változtatni rajta...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése