Újabb gondolataim támadtak a már rendszeressé váló vasutassztrájkról. Lassan annyira állandó program lesz, hogy a MÁV szerepeltethetné a menetrendben, pl minden páros kedden a vonatközlekedés szünetel. Amúgy kétélű fegyvernek látom magát a mozgalmat. Adva van egy eléggé irreálisnak tűnő cél, amit a többség véleménye szerint talán sosem lehet elérni, mert ilyenre sem jogalap, sem példa nem volt eddig, viszont a vasutasok körében lelkes támogatókra lel, ugyanis addig sem kell dolgozni, illetve, ha mégis sikerülne, akkor szeretnének kapni a kialkudott pénzből - legalábbis így gondolom. Ugyanakkor az utazóközönség szeretné mint szolgáltatást használni ezt a fajta közlekedési módot. A problémát abban látom, hogy ahol alternatív közlekedési lehetőségek vannak, ott az embereket veszélyes átszoktatni más járműre, mert nem fognak visszajönni, ha elérték a vasutasok a számukra áhított célokat. Lehet szüneteltetni a munkát, majd 'megdöbbenve' értesülni a folyamatosan csökkenő utaslétszámról, azután a gazdaságtalanná váló vasútvonalak bezárásáról. A személyszállítás amúgy is pengeélen táncol, mert gazdaságilag a legtöbb helyen veszteséges, legalábbis ennyi ember foglalkoztatása mellett egészen biztosan, ugyanakkor az igazgatóságok szempontjából sikerágazat, hiszen a vezetők jelentős sikerdíjakat és prémiumokat vesznek fel a 'megérdemelt' munkájukért. Meglehetősen problémás dolog ez a vasút, és csak egy biztos, hogy így ahogy van, biztosan nem maradhat, valamit tenni kellene. Kicsit olyan mint az egészségügy, mivel sok választópolgár érintett benne így vagy úgy, az aktuális politika nem mer hozzányúlni, vagy ha meg is tenné, az ellenzék próbálja akadályozni ezt, szóval várhatóan semmi jó nem lesz belőle, csak marad a hatalmas, feneketlen erszény, amibe hullanak bele az adóforintjaink számolatlanul, az eredmény minden látható jele nélkül...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése