Azt mondják, a harag rossz tanácsadó. Mégis sokan fordulnak hozzá ötletért, hogyan tovább. Egy előnye mégis van, azt az igazán nagy hátrányát leszámítva, hogy rossz dolgokat javasol, az, hogy felettébb kényelmes. Néha a legegyszerűbb dolog megharagudni valakire, még akkor is, ha abban az adott dologban mi vagyunk a hibásak. A jó kifogás, sosem rossz. Nem kell annyit gondolkodni, agyalni, egész egyszerűen csak megsértődünk a másikra, valami mondvacsinált ürüggyel, akár azzal is, hogy ő az, aki képtelen minket elfogadni, és kész. Kényelmetlenné váló, vagy unalmassá lett, leszerepelt barátaink lerázására a legegyszerűbb módszer ez. Az egónk sérülhetne azáltal, hogy elismernénk: Igen, én voltam a hibás és próbálok másképp tenni, vagy bocs, de eddig tartott nem tovább. Jobb, szebb, okosabb embereket találtam nálad, akiktől többet várhatok, akik társasága számomra gyümölcsözőbb, mint te! - Hogy is hangzana mindez? Öregkorunkban esetleg még elővehetne a lelkiismeret , hogy rosszul bántunk valakivel, és talán fájlalnánk is. Így viszont mindig ott a jó, és megnyugtató ok - Hisz ő bántott meg engem! Pimasz módon érdeklődött, nem hagyta kialudni a lángot - ergo nem tud elfogadni olyannak amilyen vagyok. Tűzre vele!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése