A disznó

A disznó tisztátalan állat! Bizonyos vallások, de tulajdonképpen az emberiség nagy részének a hite ez, eltekintve pár lelkes malacbarátot. Évente milliárdszám faljuk fel őket, miközben kutyába sem vesszük, sőt, szitkozódásainkban előszeretettel használjuk a nevét, pedig ő semmiről sem tehet. Embertelen körülmények között tartjuk azért, hogy rövidke életét még jobban megcsonkíthassuk, hogy minél többet szedjen fel a kényszerű hízókúra alatt, vagy az orvostudomány szolgálatába állítva önös érdekeink miatt kínozzuk halálra. Mindeközben el vagyunk ájulva magunktól, a kultúránktól, a személyes higiénia utáni vágyunktól, pedig azonos körülmények között élve mi sem lennénk különbek. Sőt, az sem valószínű, hogy olyasmire vetemednének amivel nap mint nap szembesülök munkába menet és jövet. Szemét borít mindent, a fákról és bokrokról nejlonzacskók lobognak, eldobált üvegek hevernek mindenfelé az utak mellett,  papírokat kerget a feltámadó szél, kultúrmocsokkal telnek erdeink.  Az embernél nincsen mocskosabb állat a földön, szégyellem magam amiatt, hogy nem csak a magunk, hanem más fajok élőhelyét is tönkretesszük, a megbánás  aprócska jelei nélkül, a saját felsőbbrendűségünk tudatában..