Talán Churchill mondta volt: '- Isten óvjon a barátaimtól, az ellenségeimmel leszámolok magam is..' Milyen igaza volt! Mostanra úgy érzem, sokkal jobb, ha az embert ellenségek veszik körül, mert legalább mindig tudhatja, hogy mire számíthat. Egy 'barát' reakciói kiszámíthatatlanok, sokan bort isznak miközben vizet prédikálnak, állandóan hangoztatják azt, hogy mennyire fene nagy barátaim ők nekem, mennyire 'bírnak' engem, majd a cselekedeteik pont az ellenkezőjéről tanúskodnak. Vannak például, akik közlik, mennyire szívesen elhívnának a következő bulijukra, aztán csak utólag értesülök arról, hogy a kijelentésük óta, vagy háromszáz bulit rendeztek anélkül, hogy akár gondolat formájában felmerült volna a nevem a vendéglista összeállításánál. Nem ez a dolog fáj, hisz magam sem járok szívesen olyan helyekre ahol kinéznek, ahol olyan kérdéseket tesznek fel az emberek egymásnak, hogy mit keres ez itt, ki hívta, és különben is, hanem a különbség a bor és a víz között. Az, hogy engem gátlástalanul hülyének lehet nézni, bele lehet hazudni a képembe, mert ha vendégnek nem is vagyok alkalmas, ügyeletes hülyének mindig jól jövök..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése