A test - lelkem kerítése. Gondoltam a mai nap megemlékezem a porhüvelyemről, ami eddig jó szolgálatot tett nekem. Elszállított oda, ahova kértem, megvédett az elemek támadásával szemben, és többé kevésbé megfelelően funkcionált. Nincsenek nagy elvárásaim vele szemben, például nem várhatom el azt, hogy úgy nézzen ki mint Brad Pitté, továbbá azt sem hogy helyből ugorjon át egy három méteres falat, vagy tíz másodperc alatt fusson száz métert. Ma reggel a bal vállam reumatikus fájdalmára ébredtem, ez hívta fel a figyelmemet a dologra. Ifjonti fejjel, magamat mindenkinél okosabbnak hittem, így nem hallgattam az intő atyai illetve nagyszülői szóra, hogy a pillanatnyi enyhülést keresve nem érdemes huzamosan huzatban tartani a testrészeinket. Most, hogy a testem jelez, már nem tudok tenni ellene semmit, a tudatomat folyamatosan ez a pont köti le, bár igyekeztem enyhíteni mindenféle tapaszokkal, de nem az igazi. Tanácsként hagynám az utókorra azt, hogy mindenki igyekezzen jól tartani a testét, mert később meg fogja hálálni azt. Illetve, jól jön az öreg a háznál..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése