Azt, hogy van-e Isten vagy nincs, a halála pillanata után mindenki száz százalékos biztonsággal meg fogja tudni, addig viszont megy a találgatás. Sőt, ami rosszabb, a nevében nyilatkoztatnak ki egyesek, illetve mások életébe próbának beleszólni a nevében intézkedők. Nem is olyan rég például egy halom, magát hívőnek gondoló sértődött végig egy olyan gondolatkísérleten, ami az Isten fiát más nemi identitásúnak állította be, mint amit a hívei eddig gondoltak róla. Emiatt nagy felhördülés lett, illetve a fogak csikorgatása, fenyegetőzés és ami kell. Úgy gondolom, hogy a világokat teremtő Istennek lehetne annyi humorérzéke, hogy ne foglalkozzon ilyesmikkel. Elvégre mi sem rendezünk vérfürdőt az amőbák között, amikor azok hülye emberes vicceket mesélnek egymásnak, hisz az amőbalétnek úgyis megvan a maga buktatója. Viszont tegnap láttam Daniel Radcliffe - Csodatévők című filmsorozatát, ami tulajdonképpen egy Isten paródia. Közel sem volt akkora felhördülés belőle, mint a másik filmből. Isten fia szent és sérthetetlen, ugyanakkor a teremtő Istent gyalázó filmekkel nincsen semmi probléma. Eléggé álszentnek érzem azt a helyzetet, amikor a mindenség urát be lehet mutatni úgy, mintha mihaszna, semmirekellő, analfabéta, alkoholista idióta lenne, a fiát viszont , ha történetesen meleg, akkor bűn..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése