Szomorú, hogy mennyire beszorít a szobába az időjárás. Nosztalgiával gondolok a nyarakra, amikor késő estik ki lehetett menni a kertbe kapirgálni egy kicsit, de ebbe a nyúlós, nyálkás időbe ki a fenének van kedve bárhova is kimozdulni? Egyetlen jó hely a lakás, de ez kellően behatárolja a lehetőségeimet és a kedvemet az újra egy pudvás retek szintjére zülleszti le.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése