Ma macskás napom van. Jutott eszembe az, hogy nincs is felemelőbb érzés annál, amikor az ember még meleg macskahányást takaríthat a nappaliban. Persze a macska úgy időzítette a dolgot, hogy mindez azután történjen, miután neki és nekem is van mit hánynunk, mert természetesen miután belakott, megvárta, hogy én is egyek. Aztán várt egy kicsit - hatásszünet - majd kipakolta az egészet a kőre. Persze nem egy helyre, hanem a virágtartó alá - tolatva. Annyi könnyebbséget adott, hogy nem a szőnyegre tette - mert már olyan is volt. Amúgy valamelyik nap meg is jegyeztem, hogy régen hányt már. Mert ugye szegénynek havonta van szőrproblémája és ez így jön ki nála. A vacsorájával együtt. Szerencse, hogy nekem nincs szőrproblémám, mert így sikerült benntartani a cuccot. Persze még neki állt feljebb, amikor fogtam és kitettem az udvarra.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése