Tegnap, midőn a fogorvosra vártam, mert sikerült alaposan túltervezni az időt, a Mamutban üldögéltem és egy protokollról szóló könyvet olvastam. Az olvasás ugyan lekötött, de azért volt alkalmam figyelni azt, ahogy a mellettem lévő pacsulistand kerítőnője dolgozott. Kezében tollat és jegyzetelésre alkalmas eszcájgot szorongatott, de ezeket csak alibinek tartotta maga elé. Nőket próbált meg becserkészni, hogy 'ingyenes' makeupot ajánljon fel nekik. A legtöbben persze elhajtották, de azért ha az ember hosszabban figyelte, rájöhetett, hogy igazi profi volt. Áldozatát alaposan választotta ki. Fiatalok nem is jöttek szóba, mindenképpen legalább középkorú vagy idősebb nőkre utazott, akik már biztosan festik magukat, a kismamákat gyerekkel kihagyta, mert amúgy sem valószínű, hogy nyugodtan el lehetne nekik adni bármit is, ha közben a gyerek üvölt vagy randalírozik a közelben. Ugyanúgy, aki telefonált, az is mentesült a vegzálás alól (Aki el akarná kerülni az ilyesmit, az innentől tudhatja, hogy mi a módszere!) Épp elkezdtem sajnálni, mert elég lélekölő dolog lehet valamit ilyen hatékonysággal kínálni, hisz rengetegen hajtották el, pedig mestere volt a szakmájának, ha ezt lehet szakmának nevezni. A metakommunikáció teljes tárházát bevetette a cél érdekében, a célszemély elé állt, hogy ne tudja folytatni az útját, megtörve a lendületét, kizökkentve őt a gondolataiból. Aztán tovább figyelve kiderült az is, hogy mindenkivel kedves, mindenkinek mosolygott, kedvesen beszélt mindenkihez. Aztán persze rájöttem, hogy valószínűleg azt csinálhatja, amit szeret. Ismerek másokat is, meglepően sok embert, aki képes fél napokat eltölteni hasonló helyen, miközben beledobál valamit a valahova, kihúzza és újra beledobja. Nem töri le az, hogy nem sikeres, sőt talán ez jobban meg is nyugtatja, mintha állandóan dolgoznia kéne, de azért néha persze sikerrel is jár. Az akkor dupla öröm. Ismerve a célja működését, tovább lehet finomítani az eljárást, lehet más felszerelést választani, bármit. A hölgy ugyanis azt csinálja amit sokan szeretnek. Horgászik.
2015. december 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése