Nyilván

Nyilván egy olyan országban, ahol nem cél az, hogy egy aneszteziológus hazai kórházban dolgozzon, azaz nem csak felneveljük az orvosokat, hanem a munkakörükben alkalmazzuk is őket - szóval egy ilyen helyen az sem lehet elsődleges cél, hogy más státuszokra megfelelők kerülhessenek. Sok esetben az is túlzó vágy, hogy egyáltalán fel legyenek töltve azok a bizonyos munkakörök - így nyugodtan lehet kompromisszumokat kötni. Például fel lehet venni olyan postást állományba, aki vagy analfabéta, vagy diszlexiás vagy figyelemzavaros vagy a fene se tudja. Régen, az átkosban, egy területnek évekig vagy évtizedekig ugyanaz volt a levélkihordója, fejből ismerte az egész területet és az emberek is ismerték őt. Mára már olyan nagy lett a fluktuáció, hogy alig lehet ismerni a postást, mert mire megismernénk, addigra már más van helyette. Az arc, az ember nem is fontos, az a postás, akinél a táska van vagy aki a leveleket hozza. A postás már nem is postás, csak egy kézbesítő, azaz ő aki kézbesít. Úgy darabra. Mert ma is olyan levelet találtam a postaládában, ami nem is nekem volt címezve. Nagyon nem. Tehát kaptam magam és elvégeztem azt a munkát is, amit a postásnak kellett volna. De mivel én sem kérhetem meg őt, hogy ugorjon be helyettem a céghez, én sem szeretnék sokat kézbesítőset játszani a jövőben. Tehát üdvözölném azt a megoldást, hogy eztán legyen felvételi követelmény ebben a munkakörben az ellenőrzött olvasni tudás is..