Nem tudom kinek jutna eszébe csak úgy Nőtincs? Sokan azt sem tudhatják, hogy hol van. Régebben úgy beszéltünk róla, hogy az már Svájc, hisz fent van a nagy hegyeken túl - már ha a látóhatár szélén lévő Naszály értelmezhető nagy hegyként. Van némi távoli családi kötődés a falu után, de ez mára a feledés homályába fúlt. Annyira egészen biztos, hogy magamtól sosem jutott volna eszembe Nőtincsen ebédelni csak úgy. Hibáztam volna! Szerencsére meg lettünk hívva egy születésnapi ebédre, amit a nőtincsi Szent Flórián fogadóban költöttünk el. A faluból nem láttunk sokat - az év legködösebb napjait éljük - de a központban található a hangulatos és szerencsére kellően meleg étterem. Se a külcsínre, se a belbecsre nem lehet panasz, elkülönített rész van az unatkozó kis bestiák fölös energiáinak levezetésére. A személyzet kedves, a mellékhelyiségek tiszták és kellően felszereltek. Az étel finom volt és házias, a pincérekkel mindent meg lehetett beszélni, kapható volt saját készítésű limonádé is, a sokféle egyéb ital között. A húslevesük cérnametélttel megállná a helyét bármelyikünk asztalán vasárnapi ebédként, igazi házias ízeket varázsolt elénk. A ház specialitását, a homlajti borzas csirkemellet mindenkinek meg kellene kóstolnia egyszer, főleg azoknak, akik lángosfüggők, mint jómagam. Szóval, aki képes eltalálni magától Vácig, annak megérheti a kb 20 kilométeres kitérő észak felé, feltehetőleg nem fog csalódni, ajánlhatom.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése