2015. szeptember 16., szerda

Meglepő

Amíg az ember nem visel valami fájót magán, addig fel sem tűnik az, hogy bizonyos részeit hányszor üti csak úgy oda valamihez, vagy érinti hozzá, csúsztatja ez azon. Most, hogy a szemölcsöm kezelését az eddigi, hagyományos népi gyógyászatról az ipari mérgek irányába toltam el, a kezemen lévő dudor az eddigi passzív viselkedés helyett aktív visszajelzéseket ad. Mondjuk olyanokat, hogy odaverem valahova, vagy megpróbálom valamivel letépni a helyéről, akkor fáj - meglehetősen.  Mivel ezt eddig sem csináltam másképp, gondolom, hogy ez a kezek használatának normális módja, de amíg nincs rajta semmi extra érzékelést kiváltó eszköz, ez fel sem tűnik. Most viszont kaptam rá egy újabb érzékszervet, ami meglehetősen kellemetlen érzeteket kelt, így vigyáznom kellene rá, de elég nehezen megy ez mifelénk, faluhelyen. A leragasztás jó megoldás lenne, ha a ragasztók nem adnák fel hamarabb, mint a magyar futballválogatott egy albán harmadosztályú focimeccset. Figyelnem kéne tehát, de nehezen megy. Gondolom pont addigra sikerülne, mire meggyógyul..

Nincsenek megjegyzések: