Lábak

Úgy tűnik, hogy ma meg vagyok táltosodva írásilag. Lehet az is, hogy még hármat kell írnom ahhoz, hogy meglegyen a háromezer, ami tudat alatt villanyoz fel úgy, hogy kinyomjam magamból ezeket a morzsákat, hogy minél előbb teljesíthessem az elém kitűzött célt. Ami furcsa - reggel még azon gondolkodtam, hogy mi a fenét is írhatnék, most meg nem tudok leállni a szómenéssel. Most például a lábam van soron. Egész pontosan a bokám, ami mostanság újult erővel fáj. Azt hittem, hogy a rendszeres biciklizés javítani fog rajta, de nem teszi, sőt az íróasztalnál üldögélés, a cég leghidegebb fala előtt még rá is tesz egy lapáttal. Persze én vagyok a hülye, mert rendre elfelejtem, hogy van egy korcs lábam és amikor felállok és fordulok egy huszárosat, rögtön az eszembe jut. Persze későn és épp a láb jelzésére jut eszembe, de felettébb kellemetlen. Ráadásul nem is tudom mit csinálhatnék vele. Orvoshoz esélytelen elmenni, mert az életemben nem valószínű, hogy kapnék időpontot, hisz lassan elmúltam már ötven is. Mit csináljak egy nyugdíjközeli időponttal? Addig akár le is száradhat és magától leesik..