Ciki

Legutóbbi vendéglőlátogatásom nem telt felhőtlenül, az örömbe üröm is vegyült, mert akarva akaratlanul tanúja voltam egy beszélgetésnek, ami az asztalszomszédnál zajlott. Egy alapvetően jól szituált társaság volt, angol nyelven beszélő ismerősökkel. Semmi rendkívüli nem történt addig, amíg ki nem hozták a rendelést. Az egyik férfi steaket kért. A kihozott tányért látva azonnal reklamálni kezdett, előbb csak a társaságnak viccelődve, mely szerint is a konyhán megették a húsnak legalább a felét, aztán hívta a pincért is és neki is szemrehányást tett. Ilyet én még nem is igazán hallottam, amikor valaki kétségbe vonja a felszolgált étel ár/érték arányát és azzal érvel, hogy a Kiskakas vendéglőben persze háromszor ekkora a hús háromezerért és hogy ő nem fogja ezt megenni ötezerért. Az egész társalgás is meglehetősen megalázó volt, a pincérek ugyan mindent megtettek, egyre nagyobb rangú felszolgálók érkeztek a férfi megnyugtatására, de végül  mivel a kerület országgyűlési képviselőjét nem tudták előkeríteni, így a férfi hajthatatlan maradt. Miközben a felszolgálók végig udvariasak voltak, az ember folyamatosan tegezte őket, például így: Nem gondolod, hogy én ezt itt meg fogom enni? Amúgy nyilvánvalóan meg is kérdezhette volna azt még rendelés előtt, hogy itt mekkora az adag, ha nem volt feltüntetve az étlapon (nem lennék meglepve, ha rajta lett volna) ez az információ. Én éreztem magam rosszul attól a fajta lekezeléstől, amit az ember a személyzettel érzékeltetett és ők nem borultak ki, nem használták a helyet bőven borító kardok egyikét sem, rendeltetésszerűen. Ezért minden tiszteletem az övék és ezúton állapítom meg azt, hogy pincérnek sem lennék alkalmas..