Ritkán fordul elő velem, de előfordul, hogy elkezdek írni egy bejegyzést, de az eredeti témából valami egészen más lesz, mint amit szerettem volna, mert az átvezetés önálló témaként kel életre és nem oda vezet, ahova szánnám. Így ez a vezetés is. Az jutott eszembe nem is olyan rég, mondhatni a közelmúltban, hogy itt van ez a kölök. Pár éve még a lépéseket tanulta úgy, hogy a kezünket fogta és bizonytalan, rogyadozó lábbal nyargalt körbe a szobában, el- elesve, most meg autót vezetni tanul. Visszagondolva a két dolog között eltelt időre, az a sok év egész egyszerűen füstbe ment, visszagondolva, mintha az egyik pillanatban még ez lett volna, a másikban meg az. Hiába, az idő relatív, a gyerekek meg nőnek! Észre sem vesszük és mi leszünk azok, akik lábainál kis unokák rohangálnak, miközben nem is olyan rég még mi rohantunk hatalmasnak tűnő oszloplábak erdejében..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése