Öregszik

Mindenki öregszik, én is. Meg persze más is, sőt olyanok is, akiket időtlennek gondolunk. Ha másból nem is lehet erre következtetni, akkor a megváltozott szokásokból még mindig következtethetünk erre, főként, ha a külcsínből nem is lehet. Levelet kaptam egy kollégámtól, nevét fedje el a jótékony balladai homály, hogy bizonyos, általam felügyelt rendszer nem működik. Ez előfordul, ő sem maga fedezte ezt fel, az egyik partnerünk jelezte ezt a hibát. Ő persze ezt megírta nekem levélben, amin persze jól meglepődtem és megilletődtem. Ugyanis a levél csak nekem volt címezve, holott régebben fontosnak tartotta azt, hogy az engem érintő problémákat előbb a teljes igazgatósággal és vezérkarral ossza meg, csak miután mindenki megtudhatta miben vagyok végzetesen hibás, csepegtette bele az én fülembe a mérget. Egyből az eszembe jutott az, hogy lám-lám, őt sem kerüli el az idő, noha a kültakarója évek óta változatlan, feledékeny lett, hisz nem jelentett fel még senkinél azelőtt, hogy nekem szólt volna. Ezt egyértelműen az idő múlásának tudtam be. Megnyugtató, hogy nem csak én hülyülök. (Update: Persze a jóakaróim siettek hozzátenni, hogy nem okvetlenül kellett a vezérkarnak levelet írni, hisz közös rendezvényen vettek részt, tehát élőszóban is feljelenthetett engem, nem kellett ehhez levelet írnia. Hála Istennek! Egy világ omlott volna össze bennem, ha meghagynak az eredeti hitemben..)