Emlékszem, hogy nem is olyan régen még amikor mögöttem ült a bicikliülésben, a kis kezével a derekamat fogta, illetve nem sokkal később oldalra lefittyedt fejjel aludt. Még kicsi volt és védtelen. Mára nagyot fordult a világ. Komolyan károsodna a biciklim, ha mögém ültetném és már biztosan nem jönne velem úgy, hogy én viszem. Mostanság inkább a szobájába zárkózik be és inkább haveri életet él. Tegnap, ahogy hazamentem, tudtam, hogy még kell lennie egy doboz citromos sörnek a hűtőben. Egész egyszerűen vágytam rá. Vágytam, hogy megihassam. Persze hűlt helye volt, a szó legszorosabb értelmében. Egykor a kis kezével a derekamat fogta - olyan jó volt - most meg minden további nélkül megissza a sörömet! Jó lesz vigyázni!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése