Dimenziókapu

Hiszek a párhuzamos dimenziókban. Sherlock Holmes mondta, hogy ha minden lehetséges magyarázatot kizártunk, akkor a megmaradó, bármilyen hihetetlen is, lesz a megoldás. Márpedig ebben az esetben ez egy párhuzamos univerzum. Történt ugyanis, hogy a külső-belső hőmérőnket leverte a macska. Olvastam, hogy a macskák ösztönös vadászok, ami azt jelenti, hogy szeretnek bizonyos dolgokat, kisebb zsákmányállatokat megpiszkálni, mert azok úgy védekeznek a macskafajta ragadozók ellen, hogy megdermednek és a macskák rájöttek, hogy ha megpiszkálják ezeket az állatokat, azok gyakran kiesnek a szerepükből és többnyire ezután az élők sorából is távozni kényszerülnek. Szóval a macska megnézte a cuccot, hogy vajon feléled-e ha leveri - nem éledt fel - így el is veszítette az érdeklődését az esemény iránt - végül is ki a fenét érdekel egy halottnak tűnő hőmérő, főleg olyannak, aki még a számokat sem ismeri? (Bár Luci macskánk tud számolni, legalábbis háromig mindenképpen, de ez most nem ő volt.) A hőmérő két részből állt, egy talpból és magából az egységből. Az egység meg is volt - hisz ott hevert a teteme a kövezeten, de a talp nem került elő. Szisztematikusan végigkutattam a lakást, de a talp nem került elő. Szőrén szálán eltűnt! Innen jön az egyetlen magyarázat a párhuzamos univerzumról - csak oda eshetett át. Kár, hogy nem tudom olvasni abban a világban a blogomat, mert biztos ott arról gondolkodnék, hogy lehet, hogy a hőmérőnek két talpa van? Az egyik ott van rajta, de mit keres a földön a másik?