Már amennyiben feltételezem azt, hogy létezik ez a szervem. Minden esélyem megvan rá, hogy létezzen, mert ugyan még látni nem láttam - hülye érzés lenne - de képet már nézhettem róla, millió szeletben. Nagyon dekoratív volt, már amennyire én ezt meg tudom ítélni, mindenesetre büszke vagyok rá. Szóval, a békesség kedvéért feltételezem, hogy van. Annál is inkább, mert a tegnapi napon, három napig tartó kanosszajárásom után úgy éreztem magam, mintha krumplinyomóval passzírozták volna át a szervet. Szinte láttam a lelki szemeim előtt, hogy a szolid szürke massza helyett apró sárga szálak csavarodnak egymásba, közben pedig az egészet egy titokzatos erő próbálja egy számmal kisebb tokba szorítani. Nem volt kellemes élmény. Sőt, az általában pihentető alvásom egy részét is ébren töltötte, hülye félig angol, félig magyar gondolatok kergetésével. Például rájöttem arra, hogy mit hagytam ki a felsorolásból, amit a bácsinak mondtam el. Illetve mondtam volna - hisz ezt kihagytam. Persze enélkül is meglehetősen bonyolultra sikeredett, ha még ezt is elmondom neki, egészen biztosan eret vág magán. Szerencsére így csak az éjszakai pihenésem rontottam el saját magamnak..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése