Mindig ez a megfelelési kényszer jut az eszembe, illetve az ebből eredő dolgok. Az utólagos magyarázkodás bizonyos események vagy írások miatt. Sokszor sokkal egyszerűbb valamit úgy leírni, ahogy az eszembe jut, mint végiggondolni minden egyes rezdülését, hogy ki lehet az, aki erre rezonál és pozitív vagy negatív érzéseket ébreszt-e benne a papírra vetett dolog? Nem mintha más elkezdene moralizálni ilyesmin, illetve nagyon nem látok bele ebbe, de azért kíváncsi lennék, hogy vajon nagy írók rokonsága, felesége, nőismerősei, akárkije hogy viszonyult a regényben leírt dolgokhoz, alakokhoz? Vajon nem kaptak állandó szemrehányást azért, hogy bizonyos regénybéli szereplők túl hamar haltak, vagy zajosan éltek, esetleg bizonyos tulajdonságait az illető magában ismerte fel? Azt hiszem erre lennék én kíváncsi egy műelemzés során. De ilyesmiről a legritkább esetben fog beszélni az irodalomtanár..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése