Ma reggel kérdezte az asszony, rámutatva a félcipőmre az előszobában, hogy ezt hordod? Mondtam, hogy míg ennyire hideg van, inkább bakancsot viselek, de majd ha jön az enyhülés, fogom azt is. De a mondat végét szinte már meg sem várta már is szaladt és ásta el a cipőm egy távoli szekrény mélyére, mert ott ahol volt, természetesen útban volt. Az előszobánk amúgy úgy néz ki mint Imelda Marcos gardróbszobája - kicsiben. A földet körben női cipők fedik, lépni sem lehet tőlük. Amikor megkérdeztem, hogy miért az én cipőm van útban, amikor van egy félcipőm és egy bakancsom, szemben a rengeteg formájú és alakú különféle női topánnal, illetve miért nem lehet az én cipőm is ott, ahol kéz alatt lenne, azt mondta, hogy rendnek kell lennie! Amikor megkérdeztem, hogy akkor miért van mindenhol az ő cipője, azt válaszolta, hisz azokat mind hordja! Pedig én tudom, hogy ez lehetetlen. Feltűnt volna, ha egy nagy pókkal élnék egy háztartásban..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése