Őrségek (könyvajánló)

Mint már az előzményekben említettem, volt némi idegenkedés bennem az orosz írókkal szemben, pusztán nyelvi alapon is. De ahogy érik az ember, úgy jön meg az esze és újabb következtetésekre juthat. Csak azért, mert régebben esetleg baseball ütőkkel vertek, még lehet jó sport a baseball. (Nem mintha tényleg vertek volna azzal, ahogy a baseball rejtelmeit továbbra sem tudom felfogni. Ismerem a szabályait, de nem tudom megtalálni benne a szórakozást. Igaz az is, hogy pusztán azért, mert én nem élvezem, még nem akarom betiltatni sem.) Szóval a gyerekkori orosz sokk ellenére időnként teszek próbát orosz írókkal és még ott nem tartok, hogy az igazán nagyok bejöjjenek (Bár az Iván Gyeniszovics egy napja tetszett.) de vannak kivételek. Úgyis mint Szergej Lukjanyenkó művei. Mindig voltak olyan szerzők, akik könyvét gondolkodás nélkül megvettem, ha láttam a boltban, most eggyel, Lukjanyenkóval bővítettem a listám. Szóval az őrség hexalógia. Hat kötetből (milyen meglepő!) álló könyvsorozat, ami (javarészt) egy embernek látszó, de speciális képességekkel rendelkező lény (Anton Gorogyeckíj - másféle) kalandjáról szól. Mi hétköznapi emberek nem is sejtjük, hogy világunknak rajtunk kívül számtalan lakója van. A társadalmunk törékeny egyensúlyát őrségek vigyázzák. Az éjszakai őrség felügyeli a sötét erőinek mozgását és vigyáz arra, hogy a setétek ne használjanak ki minket embereket a szükségesnél jobban, a nappali őrség pedig a fény szolgáira vigyáz, hogy a jócselekedeteikkel ne boríthassák fel a jó/rossz arányt. Ebbe a világba vezeti be Lukjanyenkó az olvasót, ahol az ember könnyen rájön arra, hogy a jó sem mindig és egyértelműen cselekszik jót, illetve a setét szolgáinak is vannak emberi oldalaik. Nagyon izgalmas olvasmány, néhol borongós, de mindenképpen emberi. Letehetetlen, bár sajnos hajlamos elfogyni, még akkor is ha hat kötetből áll..