A sajt

Olvasom ezt a balhét, ami kirobbant itt a sajtok körül, hogy egy cég, mindenféle lejárt sajtból akart emberi fogyasztásra szánt élelmiszert előállítani. Olvasom a cikket és a felháborodott hozzászólásokat is. Jó lenne már tisztába tenni végre az élelmiszer szavatosság kérdését. Annál is inkább, mert például sajtok esetén nem lehet jóféle érett sajtokat kapni. A forgalomba kerülő camembert vagy pálpusztai a minőségmegőrzési idejének letelte után sem igazán érett, pedig akkor már elvben emberek kidobnák, vagy kidobatnák velünk. Jó, vannak túlzások is a műfajban, de figyelembe kellene venni azt, hogy pl a casu marzu sajtot sem lehetne legálisan forgalomba hozni, pedig Korzikán eszik. Igaz, gyomor kell hozzá, de eszik. Arról nem is szólva, hogy bizonyos dolgok, mondjuk a kősó évmilliókat pihen egy hegy üregeibe zárva, mi megtaláljuk, kibányásszuk, zacskóba töltjük és eladjuk - de a zacskón ott áll az, hogy minőségét megőrzi mondjuk két évig, tehát, ha jön az ellenőr és megtalálja lejárat után a sót a polcon, akkor jön a bírság. A sajt a tej tartósításának egyik eszköze volt annak idején, az emberek így tudták eltenni szűkösebb időkre a tejet, hogy ne kelljen kidobálniuk. Évekig megvolt, legfeljebb előbb vagy utóbb ölni lehetett volna és megkarcolta az üveget is. Na jó, ne együnk mindenféle penészes, lárvás dolgot - bár én továbbra is kedvelem a rokfortot, de legalább gondoljuk át ezt, mielőtt elkezdünk véres szájjal betiltatni mindent. Túl sok élelmiszert dobunk ki mindenféle okra hivatkozva. Át kéne ezeket a dolgokat rágni és kitalálni valamit, ami jó a kecskének is és a káposztának is.