Rejtély!

Rejtély! Tegnap világosan emlékeztem arra, hogy egy dvd-t levettem a polcomról és beletettem a táskámba. Éreztem a kezemben, tapintottam a dobozát, az agyamba beleégtek a színei, még a mozdulat is megvan, amivel a táska megfelelő részébe süllyesztettem. Persze tegnap nyúlok a táskába és sehol semmi. Kellett volna az anyag - fényképek voltak rajta, amik kellettek volna egy doksihoz, de mindez a valóságot nem hatja meg. Mivel a dolog nincs itt, valahol lennie kell, szóval csak otthon lehet. Volt már olyan, hogy valamit elképzeltem, hogy megcsinálok és gondolatban az adott dolgot végre is hajtottam, de a gyakorlatba ez nem került át. Így hát amikor hazamentem, átvizsgáltam a lakást. Mivel nem voltam megelégedve az eredménnyel, így többször is egymás után. Megnéztem a polcomon, hisz onnan indult a cselekmény és végigjártam az utat. Ellenőriztem a párkányt, a könyvespolcot és a fürdőszobát. Ezután a nappali következett, majd az étkező és a konyha. Mivel ismerem magam valamennyire, így biztonság kedvéért a hűtőben és a sütőben is megnéztem. Beiktattam a vécét és a cipősszekrényt is, azután az autót vizsgáltam át. Sehol semmi. A táskámat atomjaira szedtem, de a szén-, nitrogén- és oxigénatomok közé sem volt beépülve. Meggyanúsítottam a nejt is, mert a profiljába vág az állandó utánam való rámolás. Sehol semmi. A dvd-nek hűlt helye. Mivel más számára legfeljebb mint nyersanyag érhet valamit, a képekre nekem lenne szükségem, így levarázsoltam újra a pékfényezőgépről és ezúttal pendrive-on hoztam be a céghez. Ahogy teszem be a cuccot a gépbe, természetesen itt vigyorog az asztalon a dvd. Ezek szerint kétszer akartam kivenni a táskából és csak egyszer volt benne, az elsőre meg nem emlékeztem. Hülyülök, na..