Néha magam is meglepődöm magamon, na! Amin más szinte mindenféle látható jel nélkül túl tudja tenni magát, az nekem hosszú lelki vívódást okoz még akkor is, ha tudom azt, hogy teljesen felesleges, mert semmiképpen nem kölcsönös érzésekből fakad. Ami engem hetekig bánt, az másnál annyit jelent, mint egy használt papírzsebkendő, amit összegyűr és kidob a szemetesbe és soha többé nem gondol rá. Én meg vadul elemzem az eset aspektusait még úgy is, hogy tudom - teljesen felesleges mindez. Az agyam továbbra is ezen jár, még ha el is igyekszem hessegetni magamtól a problémát. Ez van. Ezek mennek - meg a bárányfelhők..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése