Az ország tortája

Elolvastam az 'Ország tortájáról' szóló írást a Malackarajon és úgy gondoltam, hogy ez az a dolog, amit nem fogok megkóstolni soha. Kicsit ellenérzésem van azokkal a dolgokkal szemben, amik - készüljenek bármiből vagy bárhogy - egy országot illetve annak lakosságát vannak hivatva szolgálni, jelképezni. Ide értem az elveket is. Minden ilyen dologhoz legalább ragaszkodni kell, vagy legalábbis úgy csinálni, ideológiailag azonosulni - ha úgy jobban tetszik. Nehéz olyan dolgokkal ezt megtenni, amihez nem is kérik ki a véleményünket. Nem arról van szó, hogy minden süteményről népszavazást kellene tartani, de azért mégis - ha valamit becsavarunk nemzetiszínű lobogóba és himnuszt éneklünk felette, esetleg Várhegyi Asztrik megáldja - attól még az nem lesz országszimbólum. Van számos olyan sütemény, ami hosszú évek alatt lett magyarrá, mint például a Dobostorta vagy a bejgli és nem a Magyar Közlönyben lett annak nyilvánítva - na jó, ez utóbbi talán itt sem történt meg, de ezt bizton nem állíthatom, mert nem járatom a közlönyt. De furcsa dolog történt - tegnap elém került a sütemény. A nagynéném kapta, de nem falta be - ő nem szereti amúgy sem az édességet - illetve korlátozásokkal (például azzal, hogy muszáj jónak lennie. A Daubner cukrászdából érkező dolgokkal nincsenek averziói, illetve azokkal sem amit ő készít.) és a bevallása szerint megkóstolta, de kidobta volna. Meg kell vallanom, a kíváncsiság vezérelte a villámat. Nos, korántsem volt annyira borzalmas, mint amire vártam. Nem a Zila-féle kiszerelés volt, itt a krém két tortalap közé volt betöltve és talán ettől sem volt annyira gejl. Egészen ehető volt - igaz, két hete nem ettem rendes házisütit, így hasonló állapotban vagyok ezügyben, mint az éhező hajótörött, amikor ledobnak hozzá egy Tesco gazdaságos rúd párizsit. Abban az állapotban még a cukrozott vajaskenyér is mennyei. Szóval meg lehetett enni, nem volt búvársütemény - azaz, nem akart feljönni. Pénzt ugyan nem adnék ki érte, de meg lehetett enni. Azért külföldiek előtt nem kellene túlságosan reklámozni, hogy ez lenne Magyarország, mert a végén nem jönnek ide többet, de elfér a széles süteményes palettánkon. Legfeljebb, ha más is van, majd legfeljebb nem azt választjuk..