Mit lehet tenni, ha az ember azt érzi, a barátai cserben hagyták? Mit érdemes ilyenkor tenni, mi az a határ amíg el lehet/kell menni, hogy a kapcsolatok fennmaradhassanak? Nem tudom, ki mennyit áldoz erre a saját idejéből - én azt érzem, hogy szinte semmit. Az általános vélekedés ilyenkor az, hogy én elfoglalt vagyok, más meg marhára ráér, keressen ő, ha akar valamit. Eddig én voltam az, aki keresett, de mára eljutottam abba az állapotba, hogy nem keresek, inkább megülök én is abban a helyzetben ahogy más - hisz én is baromira nem érek rá, hisz csinálnom kell a valamit, a semmit és a bármit, más meg majd keres ha akar. És ha nem, akkor azt hiszem így jártunk..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése