A gyermekem időnként csúnyán beszél. A hír nem meglepő, hisz a pubertás korba lépett és ilyenkor mindenki nagyobbnak kíván látszani mint ami, ráadásul olyan társaságba is jár (vízilabda edzés) ahol nagyobb kölkekkel van együtt akinél ez egyfajta értékmérő. Tudom, hogy nem változtathatom meg teljesen, ezért arra kértem, hogy ezt előttünk szorítsa minimálisra - tanuljon meg disztingválni. Utóbbi az, ami nem megy és amiért harcot folytatok. Kezd kialakulni bennem, hogy vannak olyan emberek akiknek a szép szó nem használ, mert amíg nem durvulsz, addig azt hiszik, hogy nem mondod komolyan, csak hülyéskedsz. Nem szeretném hinni, hogy a gyerekem is ezek közé tartozik, azt pedig, hogy lépten nyomon brutalizáljam - szóval ehhez a megoldáshoz kevésbé van kedvem. Persze, ha kell, akkor majd összeszorítom a fogam és teszem, de addig - ha van más megoldás mindenre nyitott vagyok. Most például az esszé, mint megoldás került a képbe. Megmondtam, hogy a következő esetnél egy oldal esszé lesz. Lett. Aztán ezt felalkudta másfél oldalra, de becsületére legyen mondva, leírta. Tegnap pedig elég volt megemlítenem, hogy a következő esszé alkuját másfél oldalról kezdjük el, máris normalizálódott a helyzet. Más ilyen helyzetben kékre, zöldre verné de lehet, hogy én íróvá fogom erőszakolni a fiam?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése