Büntetés

Nagy dilemma - mivel büntessük a gyereket? Noha alapvetően jutalmazni kell és dicsérni, de néha elkerülhetetlen, hogy ne kelljen megdorgálni a szemtelen utódot pusztán csak azért sem, mert vannak olyan helyzetek amikor egy gyerek nem csinálhatja azt, amit ő akar. Belátom, hogy itt egy érdekellentét feszül - szoktam is mondani a gyermeknek, hogy akkor leszel felnőtt, ha félre tudod tenni a rövidtávú előnyök hajhászását és tudsz távlatokban gondolkodni. Ha beoltatod magad, mert bár utálod a tűszúrást, tudod, hogy ezzel nagyobb kellemetlenséget hárítasz el a fejed felől, vagy nem kérsz fagylaltot, mert tudod, hogy az árt a bélésednek az aktuális egészségi állapotodban. Szóval a kölök nem csinálhat azt, amit akar - és amíg ezt nem tudja, terelgetni kell. Mivel büntessük? Van akinek azt mondod -HÚ! - és hetekre megáll a fejlődésben, van aki fel sem veszi a kiabálást és egyéb büntetéseket. Annak idején a szüleim mindenféle bűnömért tévétilalmat vagy barátmegvonást alkalmaztak, és ez többnyire hatott (a műszaki érzékem fejlődésére is, mert mikrofonrendszert építettünk ki a tv mögé, hogy az ágyból legalább a hangot halljuk.) de még most is élénken emlékszem minderre. A gyerekem viszont csak megvonja a vállát és azt mondja, hogy jó. Azt hinném, hogy mivel él és hal a gépezésért, ezzel sakkban lehet tartani, de ugyanolyan könnyedséggel mond le erről az élvezetről is, mint a tévéről és bármiről. Egyenesen lehetetlen fizikai erőszak nélkül büntetni, mert nem érdekli a dolog. Most mit tegyek? Verjem?