Túlestem életem első MR vizsgálatán. Bár ezt a tényt már publikáltam különféle módokon, de mivel itt még nem, így méltó emléket állítanék ezen a fórumon is. Már csak annál is inkább mert ez a tér az én személyes nyavalygószobám - mint azt már egyesek olyan találóan voltak szívesek az orromra kötni. Szóval a dolog azzal kezdődött, hogy időpontra voltam odarendelve, három órára. Egész nap izgultam a vizsgálat miatt, és mivel nem szeretek késni, így odamentem idejében, már fél háromkor a testem nemesebbik felével terheltem a várótermi padot. A papíromat is sikerült beadni jó előre, ezért nem nyugtalankodtam. Kivárták az időt, bár történt némi furcsaság. Jött egy pasi, aki szerinte szintén háromra volt odarendelve, mindenféle beutaló és papír nélkül és annak a rendje és módja szerint előttem hívták be és nem is kértek tőle semmit. Furcsa volt, főleg annak a tükrében, hogy engem egy hónappal későbbi időpontra jegyeztek elő annak idején. A vizsgálat amúgy eléggé eseménytelen és hangos volt. Aki szereti a techo-t, azt valószínűleg jobban leköti a műsor, de én nem tartozom ebbe a kultúrkörbe. Szólt egy folyamatos alapritmus és időnként egy hosszabb egyéb kattogás jellegű hang, mint amikor a DJ abbóli örömében, hogy végre megtalálta a gombot a sötétben, nem tudja elengedni a kapcsolót, percekig nyomva azt. Eléggé klausztrofób élmény, amikor az ember fejét egy kalitkába teszik, és egy olyan csőbe tolják be, ami alig valamivel nagyobb mint ő. Ezért, miután kimerítettem a nyitott szemű vizsgálódással megszerezhető összes élményt mint lehetőséget (egy világossárga alapon kék csík) inkább becsuktam a szemem és aludni próbáltam, ami majdnem sikerült is. Valami alig álomra emlékszem is, amiben volt egy strand és némi homok, illetve egy közeli útfelbontás. Egyszer csak hirtelen abbamaradt minden és közölték, hogy készen vagyunk. Még ezután majdnem egy órát vártam a leletemre és véget is ért ez a nagy kaland. Annyi értelme biztosan volt az egésznek, hogy legalább a következő előtt nem fogok izgulni és már biztosan tudom azt, amit eddig csak sejthettem - rendelkezem aggyal. Jó érzés biztosnak lenni ilyesmiben..
2011. március 22., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése