Időnként elfog a csüggedés azért, mert egyesek válaszra sem méltatnak a hozzájuk írt levélre. Úgy gondolom, ha valakit megszólítok, akkor mindenképpen illene valamit válaszolni - persze nem azért mintha lennék valaki, mondjuk az adóhivatal vagy akár a köztársasági elnök. Nem vagyok senki, de úgy gondolom, ha veszem a fáradtságot valamiért, akkor tán másnak is van annyi ideje, ha olvasta a soraim, hogy leírjon egy mondatot, vagy egy szót, mondjuk, hogy igen, nem, később, esetleg nyasgem. Na, utóbbit nem várom, de tulajdonképpen ez is egy válasz és valahol legalább sejthető a benne rejlő sommás vélemény. Szóval meddig érdemes várni a reakcióra? Az utólag feltett szemrehányásra sokszor érkezik válasz - mondjuk az, hogy megint túl türelmetlen voltam, hisz ott érlelődött az a kertek végén, csak idő nem volt, esetleg energia vagy a holdfázis nem volt éppen megfelelő, úgyhogy szégyelljem magam. Az a bajom, hogy ilyenkor valóban szégyellem is magam, de továbbra is tanácstalan vagyok..
2011. március 29., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése