Vagyok. Én. Elhatároztam, hogy nyitok egy személyes nyavalygóblogot, ahol másoknak való magyarázkodás mellőzésével kedvemre panaszkodhatom. Aztán eszembe jutott, hogy van egy elkezdett, de sosem folytatott blogom az álmaimról - egészen pontosan azokról a történetekről, amiket álmomban láttam és reggel még emlékszem rájuk annyira, hogy ezt szavakba tudjam önteni. Mivel rég foglalkoztam vele és új történeteim lettek volna, elhatároztam, hogy újra írok bele. De a blog szőrén szálán eltűnt, nem is emlékszem a címére és sehol nem találom. Mintha csak álmodtam volna az egészet, pedig annyira reális mint ahogy itt ülök. Minek nekem nyavalygóblog, ha már egy létező írásomat sem találom?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése