Következtetések

A lány, akitől megkérdeztem, hogy szerinte az ismeretség elégséges feltétele-e az, hogy köszönünk egymásnak a folyosón mostanra elért arra a szintre, hogy nem is köszön. Nem mintha neki kellene először, nyilván ezt nem is várnám el tőle, hanem úgy amúgy sem. Jött ki a büféből, én mentem vele szembe. Kb 2 méterre voltam, amikor is egy (számomra is) jól hallható 'Szia' hagyta el a számat. Senki sem volt a környéken, úgyhogy a tévedés esélye ki volt zárva. Rám nézett ártatlan bociszemeivel, majd megfordult és elment. Mondjuk, amikor én anno feltettem neki a kérdést, arra gondoltam, hogy mond magáról pár szót, hogy ismerőssé lehessünk. Ehelyett ő arra jutott, hogyha valaki nem ismer valakit, akkor annak köszönnie sem kell. Furcsa az emberi lélek sokszínűsége, hogy egy helyzetből két ember mennyire ellentétes következtetésekre tud jutni..