Boldog fa

Boldogság-e az, ha az ember egyszerűen békén hagyják, vagy szükséges-e hozzá más is? Régi kérdés és tartok tőle, ha embereket kérdeznének meg erről, mindenki mást válaszolna. Van aki inkább egyedül szeretne lenni, vagy aki inkább élvhajhász életmódot folytatna és biztos vannak olyanok is akik inkább társaságban lennének vagy esetleg egy bizonyos másik ember vagy lény társaságát részesítenék előnyben. De vajon mitől lehet boldog egy fa, és hogy láthatjuk ezt rajta? Lehet persze ölelgetni a fákat, de nem hiszem, hogy pusztán ettől jobb lenne a növénynek. Az ilyen akciók inkább minket nyugtatnak meg azzal, hogy minden rendben van, mi mindent megtettünk és ha nekünk jó, akkor nyilván neki is jónak kell lennie. Furcsa, hogy a fák, vagy a növények évmilliók óta nőnek mellettünk, de sosem akartuk azt, hogy boldogok legyenek. Nem is tekintettük igazán élőnek őket, jó helyen keletkező nyersanyagforrások voltak csak. Halálukban tűzifát vagy bútort adtak nekünk, életükben árnyékot vagy gyümölcsöket. Sosem kértek semmit, csak adtak és mi gátlástalanul kihasználtuk és még mindig kihasználjuk őket. Itt élnek közöttünk, némelyek idősebbek mint a jelenleg is élő rokonaink és ez egy pillanatra sem jut az eszünkbe amikor fejszét vagy fűrészt fogunk rájuk. Kivágtam egy fát - nem jut eszünkbe, hogy ezzel megöltünk egy életet. Ha valaki kínoz egy kutyát, a többség felháborodik. Ha egy növénnyel teszi ugyanezt valaki - az szinte természetes, pedig az is élő és talán élő szervezet is. A kutyák szerencséjére, őket cuki állatoknak tartjuk, a fa meg csak egyszerűen egy fa. Nem kellene végre megtudni, hogy mitől lesz boldog egy fa?