Ez a várakozás az idegeimre megy. Nekem mindig kell valakire várnom és az bizonyos valaki meg mintha tudná ezt és direkt nem jelentkezik. Azt hiszem nekem túl nagyok az elvárásaim bizonyos emberek iránt csak azzal, hogy magamat veszem alapul. Ha én lennék az ő helyében és fontosnak érezném a másikat már szóltam volna. Számtalan lehetőség létezik, főleg úgy, ha a jelek arra mutatnak, hogy nem az akadályoztatás a gond - persze ezzel együtt is akármi lehet, de azt hiszem, hogy ki fogok ebből a dologból vonulni és hagyom a fenébe az egészet. Lehet, hogy nem éri meg az idegességet, főleg ha azt a bizonyos kölcsönösséget nem érzem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Csak addig várj, míg felkel a Nap:) Legalábbis Rózsi szerint.
Megjegyzés küldése