Tegnap kissé egyedül éreztem magam. Már bejártam a város, megnéztem a piszkos, áradó Dunát, sétáltam a kihalt, üresnek tűnő városban átszaladva a gyermekkorom helyszínei mellett. Gondoltam felhívok valakit egy kicsit beszélgetni. Ahogy átnéztem a telefonom számait, meg kellett állapítanom, hogy van aki meghalt - sajnos azt hiszem egyre több ilyen név lesz a telefonomban, míg egyszer én is ilyen név leszek másnál, van akit szinte nem is ismerek - miért hívnám őt fel? - van akivel nem beszélnék szívesen és van aki érzésem szerint velem nem beszélne. Akivel meg mégis, annak nem tudom a számát. Nagy kár, de ilyen az én szerencsém..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése