Igazán nem értem ezeket a legyeket. Többször is világosan kinyilvánítottuk szóval és ráutaló magatartással, hogy nem látjuk szívesen őkelmét az ebédlőasztalon, mégis rendre visszajön, pedig a kertben láttam pár légymércével rendkívül ízletesnek tűnő trágyahalmot, de ő mégis a mi ételünkre ácsingózik. Így mondhatnám, hogy miért csodálkozik, hogy agyon lesz verve? Azért az én türelmem sem véges, így ellaposodott tetemét a szél viszi tova. Tényleg igaz, hogy aki kíváncsi, az hamar megöregszik..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése