Benyomások

Mindenki hat mindenkire valahogyan ez tagadhatatlan. Benyomunk és benyomódunk, lenyomatokat adva és kapva. Hiszem, hogy létezik olyan helyzet is, amikor ezek a sérülések olyan kis mértékűek, hogy nem is látszanak. Okom nincs arra, hogy valakitől kifejezetten viszolyogjak (Persze ha akarnék azért találhatnék olyasmit ami miatt lehetne.) de arra sincs, hogy szeretnem kellene. Ha egy ilyen ember kényszerít úgy hitvallásra, hogy megmondja, hogy köztes állapotot nem választhatok, mindenképpen vagy pozitívat, vagy negatívat választanom kell, akkor vajon mi lehet a helyes válasz? Diplomatikusan persze az lenne, hogy természetesen pozitív, de ez nem tetszik, mert sérti az őszinteségbe vetett hitemet. Mint annak idején az egyszeri termék reklámjában, ahol egyetlen hátrányként azt emelték ki, hogy nincs előnye, ebben a helyzetben bármilyen szomorúnak is tűnik inkább a negatív minősítést választanám. Egy kétállapotú világban, ha a szeretet, a pozitív benyomások kölcsönös áldozatokat kívánnának, és a másik erre deklaráltan képtelen, akkor  ez egyértelmű csalódás, és hát valljuk be, ki a fenének van kedve az állandó csalódásokhoz?