Tegnap délután történt. Hazafelé tartott, megfáradt testén ott volt a munka pora. Nem vette, de nem is vehette észre a közeledő veszélyt. Egy pillanat alatt történt, törékeny testét összelapította az egy tonnányi gyorsan mozgó fém. Még élt, amikor találkoztunk, de nem beszélt. Mit is mondhatott volna? Jó munkás volt, életét a családjáért élte, és azért is áldozta fel. Korán kelt, és későn tért haza. Talán elvakíthatta a fény, lehet, hogy már a másnapi napon jártak a gondolatai, esetleg a többieken, talán a vacsorán, amit majd a hazaérkezés után fog elfogyasztani, vagy ki tudja? Egy méh már többet sosem tér haza..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése