Tegnap végre eljutottam az annyira vágyott orgonahangversenyre. Kosóczki Tamás játszott ezen a nemes hangszeren a zeneiskola nagytermében. A terem nem telt meg, talán ha félház lehetett, akkor sokat mondok. A komolyzene úgy látszik egy ilyen ünnepen nem fogja meg annyira az embereket, mint mondjuk egy Edda koncert. Azért a jó élményekbe így is vegyült némi üröm. A zeneiskola, bár akusztikailag kiváló, azért eléggé leharcolt intézmény. A székek nyekeregnek és meglehetősen kényelmetlenek, a műbőr borítás miatt már az első negyedórában egybenőttem a székkel, légkondicionálás természetesen nincs. Igyekeztem az alkalomhoz illően öltözni, de azért voltak olyanok, akik ezt másként gondolták és rövidnadrágban, pólóban és strandpapucsban érkeztek. A legjobb az volt, hogy az úriember a pótszékek egyikére ült, és a pucér lábát feltette az előtte elhelyezett székre, pont úgy, ahogy gondolom a nappalijában tenné ugyanezt. A zene jó volt, a művész ügyesen bár néha pattogósan játszott, a hangzásból mégis hiányzott az az utánzengés ami igazán egy nagy templomban tudott volna érvényesülni. Legközelebb majd templomi orgonahangversenyre megyek..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése