Önző leszek

Elhatároztam, hogy önző leszek. Eddig próbáltam figyelembe venni azt, hogy mit szeretne a másik, sőt, gyakran ezt helyeztem a magam érdekei elé, de a tegnapi nap eseményei rávilágítottak arra, hogy egy haszonelvű, csak magára gondoló világban vészes pazarlás ez a fajta hozzáállás. Ott ahol az ember nem várhat viszonzást vagy az, hogy akár csak a véleményét megkérdezzék, esetleg érdeklődjenek, hogy mi bántja vagy csak szemtől szembe álljanak és elmondják azt, hogy mi a bajuk vele - nos ebben a helyzetben minden tevékenységem a disznók elé vetett gyöngy csupán, üres, tartalom nélküli szenvedés, ami főleg nekem okoz kínt, hisz senki más nem törődik ezzel. A jószándékot átlépik, hisz mindenki csak magára gondol - minek is kellene mást figyelembe venni, ha saját haszon nincs belőle? Az, hogy a léleknek jó, ha egy másik lélek örül - ez ebben a dimenzióban többé már nem erény, hanem a gyengeség jele. Eddig gyenge voltam. Most azonban megfogadtam - minden más lesz ezután. Lélekre fogok gyúrni, kemény teknőspáncélt növesztek lényem ezen darabja köré és csak azt fogom nézni ami személy szerint nekem jó. Talán így jobban megbecsülhet, jobban a közösségbe fogad a többi páncélos lovag.